FotókRólad Blog

 

Az első képet Archie blogján találtam, a másodikat Schandi postolta nem rég. Keresd meg a hasonlóságokat a két képen!

Nagyon vártam már a május 24-ét. Évi & Tomi esküvője mindennek mondható, szokványosnak azonban biztosan nem. Nagyon tetszik a koncepció, amihez tartották magukat a nap megszervezésében. A kora délután megejtett szertartások után szűk családi körben megebédeltek, majd egy kis pihenő után (ami inkább a vendégeknek járt) este egy római parti étterembe invitálták a barátaikat, és szigorúan csak a barátaikat - akikkel tényleg szívesen mulatnák át az éjszakát. Laza, nyakkendőtlen és fesztelen házibuli volt ez (azért megadták a módját!), ahova zenekar helyett inkább DJ-t kértek. Még első megbeszélésünk alkalmával kaptam az alkalmon, hogy beprotezsáljam kiváló lemezlovas cimborámat, Archie-t aki Éviák szerint felejthetetlen bulit csinált. Osztom a véleményüket, Archie tényleg kitett magáért. Sokszor találkoztam Évivel az esküvő előtt, így nem kvázi idegenként álltak a kamerám elé, ami ismét meglátszik a fotókon. A Halászbástyán óriási szerencsénk volt, mert Japán népességének kb. a fele ott tolongott körülöttünk a fotózás alatt, ami azért kicsit akadályozta a munkát, a kísérőnk azonban el tudta intézni, hogy bejussunk a lezárt részre is, ahol egy teremtett lélek se zavart minket. Régi vágyam volt, hogy ott ilyen fotókat készíthessek. Én iszonyú jól éreztem magam!

Elindult az idei szezon is, május 10-én fotóztam az első esküvőt, ami nem akármilyen szezonindító volt! Rita és Ákos bizonyos szempontból hagyományos volt, az ő hozzáállásuk az egész naphoz és a fotózáshoz azonban cseppet sem. Nagyon jó fotók készültek, amiben sokat segített az, hogy áprilisban Szegeden megejtettünk egy közös elő-fotózást, így elég jó viszony alakult ki köztünk. Ez nagyon meglátszik a fotókon! Rita az egyik legnyugodtabb menyasszony, akit valaha láttam. A legkevésbé sem izgatta magát az olyan dolgokon, amiken felesleges lett volna, mert úgyis megoldódtak maguktól vagy ha nem, akkor ő sem tudott volna instant megoldást találni rájuk - így hát inkább nem izgatta magát. Jól érezték magukat az esküvőn, ez minden kockán tisztán látszik.

 

Múlt vasárnap megejtettük az etyeki tripet, ami finoman szólva is nem volt rossz :) Jó kis társaság jött össze, egész különböző helyekről, de összességében igen jó móka volt. Igyekeztünk minél több bort megkóstolni, ennek hatására sötétedésre már annyira nem tudtuk megkülönböztetni a "selymes", "gyümölcsös", "fahordóban érlelt" és "szájüreget betöltő" ízeket, addig azonban meglepően jól ment. A hazaút a Volánbuszon a Zoli nevre hallgató igen vagyán sofőrrel maradandó élmény volt. Örülök, hogy bíztatásunk ellenére mégsem kezdett előzésbe az autópályán :)

A legjobb viszont, hogy sikerült megtalálnom a kedvenc boromat, amit tavaly már kóstoltam ott, vettem is belőle, de mégis elfelejtettem a pincészetét. Most sikerült újra felfedeznem Vértes Vilmostól a 2005-ös Gyöngyöspatai Traminit. Ha valaki rohannak, hogy beszerezzen belőle egy palackkal, akkor ne fárdadjon, sikerült ugyanis állítólag elhoznom az utolsó üveget belőle. Se a boltban, se a pincében, se a raktárban, sehol sincs belőle több. Tavaly óta az úriembernek vagy elfogyott tényleg ez a bora vagy elvégzett egy értékesítési tanfolyamot :) Bármelyik is, nekem mindegy, életemben nem örültem ennyire még neki. Kostoltunk sok más igen jó bort is, azokra azonban alig emlékszem. A pincészetek azért megvannak, nagy baj már nem lehet :)

Etyek előtt és után (közben) sikerült bepótolni a szülinapozást a kiküldetésből hazatért pajtásaimmal is. Régen kaptam ennyire jól eltalált ajándékokat, úgyhogy különösen örültem az Archie-tól kapott pulóvernek. Állítása szerint azért esett erre a választása, hogy véletlen se tudjam felvenni munka közben. Azért meggondoladó (persze nem mindenki díjazza az ilyen humort).

A másik ajándék Schandi-tól egy kicsit visszafogottabb ugyan, de legalább ennyire talitalálat. Remélem nagyon hamar hasznát veszem majd ennek az utikönyvnek (mondjuk október-november táján?):

Voltak esküvők is mostanában. Arról hamarosan. Mostmár tényleg!

Nagy ínyenckedéssel telt a tegnap este. Krisztián nagybátyjám ugyanis borkostoló estét rendezett a baráti társaságának, ahova a belépő egy üveg jó bor volt. Mindenkinek némi tudással felvértezve kellett megjelennie, hogy egy néhány perces exposéban el tudja mesélni a bor történetét.

Én eredetileg egy tavaly etyeken kóstolt borral kívántam volna hozzájárulni az estéhez, de olyan sehol sem találtam (ha a nevére pontosan emlékeztem volna, azért lehet könnyebb lett volna). Így hát a beesve a Bortársaság Ráday utcai üzletébe megakadt a szemem egy igen különleges címkén, melyen az állt Napbor. Beszélgetve egy keveset a roppant hozzáértő kiszolgáló úrral, meggyőződtem, hogy ez a könnyű fehér bor lesz az ideális választás az estéhez.

Összességében nem volt rossz, bár az este legjobb borát szerintem nem ez érdemli, hanem megosztva a Thummerer Tréfli és egy másik fehérbor, aminek biz' isten nem emlékszem már a nevére. Az egészben a legjobb az volt, amit tavaly az etyeki pincefesztiválon is tapasztaltam, hogy igenis lehet borról egyszerűen és érthetően beszélgetni. Mindenféle sznobkodás nélkül is lehet élvezni a borkóstolást.

A folytatásra pedig nem kell sokat várni, vasárnap ugyanis Etyekre vesszük az irányt, hogy felkeressük a pincefesztivált, mely tavaly is nagy sikert aratott, idén pedig egy nagyobb társasággal vesszük be magunkat a pincék rengetegébe.

Most jól megérdemelt pihenésemet töltöm... De persze azóta történt egy s más, többek között egy (nem akármilyen) szezonnyitó esküvő. Hamarosan fotók arról is...

Nem frissítettem vagy két hete a blogom, és ez még legalább ennyi ideig ez így is marad. Hogy miért? Hát ezért:

Amíg még Spanyolországban voltam márciusban, a Fallas után délre vettük az irányt. Két magyarból, két belgából és két franciából álló társaság vágott neki a kalandos útnak. Iszonyat jó volt, először Sevillába mentünk, mert itt a leglátványosabb húsvéti Semana Santa körmenete, ahol az igen ijesztő csuklyás vezeklők járják esténként a város utcáit a körmenet alatt.

Személy szerint nekem Sevilla testesíti meg a spanyol várost, egészen beleszerettem! A Judería zsidónegyed szűk utcái, színes falai és rengeteg virága egész egyedi hangulatot teremt. Rengeteg tapas bár, étterem, sok kis üzlet, csempével borított házak... szóval még egy város került az "i wanna live there" listámra.

Utána egy napot Cordobában töltöttünk, amitől én nem voltam elájulva, kicsit jellegtelen városnak tűnt. A Mezquita viszont nagyon tetszett. Lényegében egy mór mecset, aminek a közepét lerombolták a Reconquista után, hogy egy katedrális építsenek oda. Egy órisái épület, ahol a tipikus arab építészet és a barokk giccs egészen furcsa egyveleget alkot.

Az utolsó város Granada volt, amit szintén nehéz szavakkal leírni. Egyrészt az Alhambra is elképesztő, de magának a városnak is olyan hangulata van, hogy csak na...

És végül én a Sierra Nevada (egyik) tetején