Amíg még Spanyolországban voltam márciusban, a Fallas után délre vettük az irányt. Két magyarból, két belgából és két franciából álló társaság vágott neki a kalandos útnak. Iszonyat jó volt, először Sevillába mentünk, mert itt a leglátványosabb húsvéti Semana Santa körmenete, ahol az igen ijesztő csuklyás vezeklők járják esténként a város utcáit a körmenet alatt.
Személy szerint nekem Sevilla testesíti meg a spanyol várost, egészen beleszerettem! A Judería zsidónegyed szűk utcái, színes falai és rengeteg virága egész egyedi hangulatot teremt. Rengeteg tapas bár, étterem, sok kis üzlet, csempével borított házak... szóval még egy város került az "i wanna live there" listámra.
Utána egy napot Cordobában töltöttünk, amitől én nem voltam elájulva, kicsit jellegtelen városnak tűnt. A Mezquita viszont nagyon tetszett. Lényegében egy mór mecset, aminek a közepét lerombolták a Reconquista után, hogy egy katedrális építsenek oda. Egy órisái épület, ahol a tipikus arab építészet és a barokk giccs egészen furcsa egyveleget alkot.
Az utolsó város Granada volt, amit szintén nehéz szavakkal leírni. Egyrészt az Alhambra is elképesztő, de magának a városnak is olyan hangulata van, hogy csak na...
És végül én a Sierra Nevada (egyik) tetején
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.