Nagy ínyenckedéssel telt a tegnap este. Krisztián nagybátyjám ugyanis borkostoló estét rendezett a baráti társaságának, ahova a belépő egy üveg jó bor volt. Mindenkinek némi tudással felvértezve kellett megjelennie, hogy egy néhány perces exposéban el tudja mesélni a bor történetét.
Én eredetileg egy tavaly etyeken kóstolt borral kívántam volna hozzájárulni az estéhez, de olyan sehol sem találtam (ha a nevére pontosan emlékeztem volna, azért lehet könnyebb lett volna). Így hát a beesve a Bortársaság Ráday utcai üzletébe megakadt a szemem egy igen különleges címkén, melyen az állt Napbor. Beszélgetve egy keveset a roppant hozzáértő kiszolgáló úrral, meggyőződtem, hogy ez a könnyű fehér bor lesz az ideális választás az estéhez.
Összességében nem volt rossz, bár az este legjobb borát szerintem nem ez érdemli, hanem megosztva a Thummerer Tréfli és egy másik fehérbor, aminek biz' isten nem emlékszem már a nevére. Az egészben a legjobb az volt, amit tavaly az etyeki pincefesztiválon is tapasztaltam, hogy igenis lehet borról egyszerűen és érthetően beszélgetni. Mindenféle sznobkodás nélkül is lehet élvezni a borkóstolást.
A folytatásra pedig nem kell sokat várni, vasárnap ugyanis Etyekre vesszük az irányt, hogy felkeressük a pincefesztivált, mely tavaly is nagy sikert aratott, idén pedig egy nagyobb társasággal vesszük be magunkat a pincék rengetegébe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.