Amikor ezt a blogot indítottam, megfogadtam, hogy nem írok benne politikáról vagy aktuális közéleti botrányokról, és főleg, hogy nem fogok panaszkodni. Most sem szeretnék, de azért mindent nem lehet szó nélkül hagyni. A mai nap tökéletes esszenciája volt ennek az országnak.
Most olvasom, hogy kijött az új reklámtörvény, ami egy tollvonással ellehetetleníti az összes on-line marketinges megoldást. Engem ez közvetlenül kevéssé érint, de vannak olyanok, akiknek az egész vállalkozása erre épül. Ezentúl TILOS, nem túlzok, tilos az e-mail hírlevelek küldése. Fel vagyok iratkozva több szakmai (marketinges, fotós) illetve személyes (IKEA, bookline) hírlevélre, amik ezentúl illegálisak lesznek, ha csak nem adom meg a hozzájárulásom hivatalos formában névvel, lakcímmel. Egy e-mail hírlevélhez!!! Az új törvény szerint ugyanis csak így lehet majd ilyet küldeni, ha előre megadja az ember ezeket az adatokat. Na de MIÉRT?! Minek megadni a lakcímet egy e-mail hírlevélhez? Nyilván így sokkal kevesebb feliratkozója lesz ezeknek, ami jónéhány vállalkozásnak komoly gondot fog okozni. Ja és persze a Rolex watch meg Viaga külföldi spam-ek ezentúl is áradnak majd számolatlanul, így a törvény aligha éri el célját. KI TALÁLTA KI EZT A BAROMSÁGOT?
Kaptam a héten egy levelet a postaládámba, amiben egy vállalkozó kéri a lakók hozzájárulását ahhoz, hogy egy földszinti üzlethelységben kutyakozmetikát indítson. Leírja korrektül, hogy se szaggal, ugatással, ilyesmivel nem járna, nem lesz kutyagumi, stb, szóval tényleg épp eszű ember nem emelhet ellene kifogást. A liftben és a lépcsőházban is elhelyezett erről egy-két hirdetményt a héten, amit ma láttam, hogy valaki módszeresen végigjárt és mindegyikre ráfirkálta filctollal, hogy NEM. Csak egy apróság, de annyira megdöbbentő az inteligenciának az ilyen szintű mélyrepülése. Ez tipikusan az olyan lakó, aki semmivel nem elégedett, állandóan csak rinyál, de ha fel kell szólalni, akkor szemtől szemben biztosan nem vállalja a véleményét...
Ma egy rövid roadtrip a Tesco-ba is bőven elég volt ahhoz, hogy egy újabb fröccsöt kapjak a kijózanító magyar valóságból (micsoda képzavar). Az egy dolog, hogy az oda úton (XIII. Reiter F. u.) láttam, hogy hevenyészve felfestettek egy kerékpársávot az útra, ami még magában örvendetes tény, bár a megvalósítás olyan magyarosra sikeredett, no de mindegy, örüljünk, hogy van. De az, hogy a parkoló autósok szemmel láthatóan leszarják a kerékpársávot, ami a padka és az autós sáv között helyezkedik el, és gond nélkül ráparkolnak. Aztán csodálkozunk, hogy nem elég fejlett a biciklis közlekedés Magyarországon, amikor a többség élni sem hagyja őket, és a közlekedés alsóbbrendű résztvevőjének tekintik őket... A fentebb említett áruház parkolójában pedig teljesen megszokott látvány a bálnamerci és az X5-ös BMW a mozgássérült parkolóban. Persze biztosan azok, ha már egyszer van rokikártyájuk... És persze a sötétített üveges, lángcsóva-festéses tuningsuzuki is biztosan nagycsaládos, kisbabával, ezért foglalja el az ő helyüket...
Rendszeresen olvasom a bűvös szakács névre hallgató blogot, mivel nagyon érdekel a csúcsgasztronómia. Megdobogtatta szívem a legfrissebb bejegyzés, ami a spanyol jamón-t a világ legfinomabb sonkájnak aposztrofálja (pontosabban annak egy igen különleges fajtáját). Mivel egyszerűen imádom ezt a semmihez sem fogható ételt, ezért reggel gyorsan elszaladtam az általam ismert egyetlen helyre, ahol itthon ezt be lehet szerezni (természetesen aranyáron), a Sonkáshoz a Fény utcai piacra. Maga a sonka úgy készül (amennyire tudom), hogy vágás után minden hókuszpókusz nélkül besózzák, utána kiakasztják szárítani 12-24 hónapra. A kommentekbe érdemes beleolvasni a fenti blogon, ahol már korábban is kitárgyalták, hogy lényegében itthon is lehetne igen hasonlóan jó sonkát csinálni, mert az alapanyag meg lenne hozzá, csak éppen Magyarországon azt hiszem 4 vagy 5 napig szabad a sertéshúst tárolni. Ennyi. Ha ennél tovább tarja (szárítja) a hentes vagy az éttermes, akkor nyilvánosan megkövezik, de legalábbis bezáratja a boltot a (túl)buzgó ÁNTSZ ellenőr. A legtöbb komoly vendéglős Bécsbe jár zöldséget és húst venni, mert itthon a bugyuta előírások miatt lehetetlen megfelelőt termelni. Egy mezőgazdaságra épülő országban!!!
És persze a legnagyobb abszurditás mind közül az, amit immár hónapok óta nap mint nap a bőrömön tapasztalok. Nem titok, hogy két barátommal együtt egy parányi vendéglátó hely megteremtésébe fogtunk bele. Jelenleg az előkészítő-engedélyeztető fázisban vagyunk, immáron három hónapja. Órákig tudnék mesélni a lehetetlenebbnél lehetetlenebb előírásokról, mint például, hogy miért kell egy ilyen helynek 6(!!) szakhatósági engedélyt beszereznie, vízmintát elemeztetnie, egy 40 négyzetméteres helyre 4(!!!!!) kézmosót és 3 mosogatót beszerelnie, az eladótéren kívül 5 különböző helységet kialakítania, vagy ha eljututnk odáig, hogy megnyissunk, akkor hogyan fogjuk kitermelni annak az alkalmazottnak a bérköltségét, aki kézbe kap 110.000 forintot, míg mi nekünk adóval, tb-vel, járulákkal mindennel, ő kb. 240.000 ft-ba fog kerülni, így kevesebb, mint a felét kapja meg a ráköltött pénznek...
Valamennyi összehasonlítási alapom van. A fentiek közül egyik sem történhetne meg sem Spanyolországban, sem Angliában és tudomásom szerint egyetlen más (nyugat-)EU országban sem. Tudom, ha nem tetszik... DE én itt akarok maradni, itt akarok tenni valamit, itt szeretnék egyről a kettőre jutni, munkahelyet teremteni, adót fizetni, valami jót csinálni. Hogy legalább egy picit legyen jobb ez az ország.
Csak nem tudom, hogy meddig bírom még...
