Mivel találtam egy napijegyet, ezért hosszabb kihagyás után tegnap ismét kilátogattunk a Sziget fesztiválra, wahhh. Volt egy hevenyészett program, pár banda, akiket mindenképpen meg akartunk nézni, nagyrészüket sikerült is, a benyomásaim vegyesek.

 Volt először is Kispál, akik számomra nagy csalódást okoztak. Persze, hogy szeretjük őket, de ennyire befásult, unott (profi) fellépésüket még nem láttam. Érezhető, hogy Lovasinak ez a zenekar már nem jelent mást, csak munkát. Jó volt, jók a számok, csak pont az a kis plussz hiányzott. Egyetértettek ebben a körülöttem állok is, és ma megírta az újság is :)Szívesebben hallgattam volna meg őt a Kiscsillag zenekarában, de sajnos az másik nap volt aktuális. Volt Kaiser Chiefs is, jó volt.

Aztán egy kis kitérő után sikerült eljutnunk az MR2 színpadra a Kaukázus koncertjére, akik egyértelműen a nap meglepetése voltak. Régóta nem voltam ilyen jó koncerten!! Érződik rajtuk a lelkesedés, és bár kicsit félek az olyan zenekaroktól, akiket mostanában felkaptak egy-két ismert szám miatt, mert ilyenkor rendszerint óriási szakadés tátong a slágerek és a többi nótájuk között, na de a Kaukázus nem ilyen volt. Kapásból hallottam pár (számomra) új számot, amikre egyből rákattantam. Ez itt az egyik (borzasztó a minősége mondjuk:)

 Volt még Péterfy Bori, ami olyan so-so volt, a Magna Cum Laude pedig sajnos elmaradt. Belehallgattunk az Irie Maffia-ba is, ami hibátlan volt, a többire kevéssé emlékszem.

Lehet nyavalyogni, hogy a sziget így meg úgy elkommercializálódott, ami persze igaz is, de attól még a sziget maradt. Jövőre lesz tíz éve, hogy először kint voltam (te jó ég!), és most sem élveztem kevésbé, mint akkor.

Ahogy a kaukázusék megénekelték: "lángos, tejföl, egy jó fröccs: emberek ennyi kell" és tényleg ennyi kell. Meg egy sziget.