Szép is lenne, ha már az új bejegyzés másnapján megszegném a szavam, miszerint írok még az újabb vállalkozásomról.

Röviden az új ötlet lényege: egy olyan esküvői meghívó kollekciót akartam tervezni, ami szakít a hagyományos (szerintem elavult és stílustalan) és hát sokszor igénytelen most kapható meghívók tömkelegének világával. Miből áll ma egy átlagos meghívó? Galambok (minimum kettő), egymásba fonódó gyűrűk (aranyozva, dombornyomva lehetőleg), cirádás betűk, blőd és smmitmondó idézetek, távolságtartó szövegezés szélsőséges esetben mindezt márványmintás papíron tálalva.

Na erre mondtam én, hogy nem. (félreértés ne essék, vannak igényes meghívók a klasszikus stíluson belül is - csak sajnos kevés) Miért ne lehetne az esküvői meghívó is ugyanolyan fiatalos, stílusos és trendi, mint amilyen menyasszonyi ruhákat, csokrokat vagy esküvői dekorációkat látok mostanában. A dekoratőrök, virágkötők valahogy tudnak haladni a korral és az igény is megvan rá. Gondoltam, itt az ideje meghívó fronton is előállni valami olyannal, ami vidám, fiatalos, egyszerűségében szép, letisztuls és szerintem ami a legfontosabb - stílusos.

Ilyen az allegre. A 13 különböző meghívó család szeptembertől januárig készült el és az előző bejegyzésben említett esküvői kiállításon debütált. Tudtam, hogy az emberek egy részének nem fognak tetszeni a design-ok, mert nagyon eltérnek a megszokottól. Viszont biztos voltam benne, hogy lesz egy szűk réteg, akinek bejön ez a vonal. Tévedtem.

Vagy nincs ilyen réteg, vagy nem jött ki a kiállításra, vagy nem Szegeden taláhatók ők meg, vagy... én tényleg nem tudom. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy a két nap alatt hány olyan párral beszéltem, akik tényleg lelkesedtek az ötletért. Mit rontottam el? Össze volt rakva egy igényes anyag, egy jó katalógus, mindegyik meghívóból le lett gyártva egy mintapéldány a nyomdában (egy vagyonért) és senkinek sem kell. Azt azért nehezen hiszem el, hogy ebben az orszgágban ne lenne egy szűk réteg, akinek nem a giccsre van igénye.